Ételfüggőség és ami mögötte van
Az ételfüggőség egyre gyakoribb már a világban és szinte biztos, hogy mindenkinek van valamilyen egyéb függősége, ami lehet zavaró és egészségtelen, de alig észrevehető, jelentéktelen vagy a szervezettünkre nem káros függőségek is. Legtöbben a drog okozta függőséget ismerik, mert ez olyan hatással van ránk, ami akár rövid idő alatt is kár tud okozni. Azonban létezik ételfüggőség is, ami észrevétlenül lesz része az életünknek és csak akkor döbbenünk rá, amikor már késő és szemmel látható eredménye van.
A legtöbb ételfüggőség gyerekkorban kezdődik. Már egy korábbi posztomban is kifejtettem, hogyan lehetünk kövérek gyerekkorunkban, de ez még csak a kezdet. A rossz neveltetés kihathat a jövőbeni életünkre is. Ha szerencsések vagyunk akkor kamaszkorunkra kinőhetjük, de, ha nem akkor a gyerekkori elhízásunk tovább fajulhat és felnőtt korunkra akár ételfüggők is lehetünk. De, hogy is néz ki ez a valóságban? Amikor a szüleink olyan ételeket adnak nekünk vagy hagynak kint az asztalon, ami mennyiségileg nem sok, de kalóriatartalma mégis magas, akkor kezdünk elhízni, mert ebből sokat meg tudunk enni és aránylag gyorsan is eszünk. Mielőtt észbe kapna egy gyerek vagy szülei máris túl ette magát.
A legnagyobb probléma általában a cukorral és a magas szénhidrát tartalmú ételekkel van, mert ugye nem sok ember van, akinek zöldség függősége lenne. Abból valahogy nem tudunk túl sokat enni. Viszont, ha túl sok cukros ételt eszünk gyerekkorunkba, akkor a nyelvünkön lévő ízlelőbimbók a túlzott cukros ízt fogják megszokni ugyan úgy, mint a só esetében. Ráadásul, a cukor elfedésére sót használunk, így az étel nem tűnik majd annyira édesnek, ezzel becsapva minket. Ez arra késztet majd, hogy a továbbiakban is ezeket az ízeket keressük, így alakul ki egyfajta gyengébb ételfüggőség és nem tudunk önszántunkból lemondani róla, mert így nőttünk fel. Ezt tartjuk helyes étkezésnek. Általában az ilyen emberek nem tudják elképzelni, hogy élhetnének cukros ételek nélkül. Azonban ez nagyon csalóka tud lenni. Valóba, ha boltban veszünk valamit abból nem tudjuk kivarázsolni a cukrot, így magunknak kell elkészíteni túlzott cukor használata nélkül vagy egyáltalán meg se kell cukrozni. Ha leszoknánk róla vagyis holnaptól nem rakunk semmibe se, akkor körülbelül egy hét alatt meg tudjuk szokni az ételek valódi ízét. Most biztos valaki azt mondja, hogy ez hülyeség, pedig nem. Feltehetném azt a kérdést, hogy miért eszik valaki cukrosan? Azért, mert ez azt ízt szokta meg. Ugyan úgy meg lehet szokni a natúr ízeket is. Aki sose próbálja meg, sosem fogja meg tudni. A táplálkozásunknak nem része a túlzott cukor fogyasztás és ezt nem én találtam ki, hanem egyszerűen a természetben nem található meg külön. A méz, amit lehetne hasonlítani hozzá, de még mindig kevesebb a kalóriája és sok benne a vitamin, ami a cukorról nem mondható el.
Nagyon jó példának érzem magam ebben a témában. Jómagam is mértékkel fogyasztók cukrozott ételeket, így saját magamon tapasztalom, hogy mennyire hozzá lehet szokni az ételek természetes ízéhez. Egy idő után el is lehet hagyni. Egy nagyon jó példát tudnék mondani erre: Adott egy étel, amibe mézet raktam és egy ismerősömmel ettük meg közössel. Számomra pont ideális volt, pont elég édes volt. Ő édes szájú volt, nem úgy, mint én és kijelentette, hogy számára nem elég édes az étel. Ekkora mit csinál az olyan ember, akinek nem elég édes? Még jobban megcukrozza!
Létezik azonban egy egészséges ételfüggőség is, ami mindenkiben megtalálható. Képzeljük el magunkat úgy, mint egy drogfüggőt. Valóban nem is állunk tőle messze, csak mi éppenséggel nem a kábítószer rabjai vagyunk, hanem az ételeké. A tudatalatti testünk a drogos, amit mi nem tudunk irányítani, egyszerűen csak egy dolgot tudunk tenni, hogy kielégítjük annak az igényeit. A testünk esetében az ő drogja az étel, amit állandó meg kell kapnia. Ha nem időben etetjük vagy teljesen rendszertelenül akkor elvonási tünetek léphetnek fel és nem fogja tudni, hogy a jövőben mire számítson tőlünk, ezért a biztonság kedvéért elkezdi raktározni a szénhidrátot, amit magunkhoz veszünk. Ezt hívják úgy, hogy „jaj, de alig eszek és mégis hízok!” vagy „Már a levegőtől is hízok!”. A másik véglet, hogy túl adagoljuk magunkat, ami egy kábítószerfüggőnél nem tanácsos, de ételek esetében ugye, automatikus hízást jelent, ha rossz ételekből viszünk be túl sokat. Az egyetlen járható út, az aranyközépút vagyis, mindig a megfelelő mennyiség és mindig a megfelelő kalóriatartalom.
Tapasztalataim szerint az ételfüggőség csak addig létezik, amíg valakitől nem kapsz szakszerű segítséget. A segítség gyakorlatilag csak abból áll, hogy rávilágítanak, hogyan tudnál egészségesebben és tudatosabban étkezni. A cél nem az, hogy végleg lemondj a finomságokról, hanem, hogy tudj nemet mondani akkor, amikor kell.
27 Diétás Étellista
Nem tudod, mit lehet enni diéta alatt?
Te is állandóan éhezel?
Te sem salátán akarsz élni?
Töltsd le az ingyenes anyagunkat! Hová küldjük?
Nesze neked semmi fogd meg jól poszt.Ne legyünk cukorfüggők,oké.Csak a probléma az,hogy ha kiveszed cukrot az étrendből akkor idő kérdése mikor fogsz megbetegedni, milyen pszichés problémák lépnek fel illetve küszködhetsz az alacsony vércukorszinttel.Képlet nagyon egyszerű:Van egy napi energia=kalória fehérje vitamin,nyomelem szükségleted és van egy napi beviteled (kaja).Ha többet eszel mint amennyire szükséged van (ez kimerülhet annyiban, hogy 2dl tejjel vagy egy tojással vagy egy félszelet kennyérrel eszel/iszol többet a szükségesnél), akkor hízol ha pedig kevesebbet akkor fogysz.Két út van fogyáshoz vagy kevesebbet eszel csökkented a napi bevitelt vagy megemeled szükségleted (mozgás).
Hosszú távú koplalás a lehető legrosszabb, mert vitaminhiány alakulhat ki illetve a szervezet fogyáskor nem csak a zsírszövetet bontja hanem az izomzatot is illetve az agy nem tud megfelelően működni szénhidrát hiány miatt.Ezért van az,hogy ha valaki totál elvonja a cukrot X idő múlva falni fogja,mert szervezetben olyan mértékű hiány alakul ki amit nem képes tovább tolerálni.Lényeg az hogy csökkenteni kell nem megvonni.Fehérje szénhidrát arányra kell odafigyelni.Ez abban kimerül ha sütizel ne egyél húst, a húsokat meg ne kenyérrel,tésztával krumplival,zsömlével kiflivel edd hanem zöldséggel. Lényeg egyél mindent csak mértékkel és nem mindegy mit mivel.
Miért nesze neked semmi fogd meg jól poszt.Ugyanis nincs támpontod arra,hogy mennyi a napi szükségleted mert itt nem elég kb ennyi.Mert ha elég csal 100 kcal átlépni határt és hosszú távon hízni fogsz, ami csak 2,5 dl kóla.
@tmm: anyám mindig zsír- és fűszerszegényen főzött, én meg változatlanul imádom a zsírosat és a csípőset, pedig megpróbált róla leszoktatni gyerekkoromban. nem szoktatás kérdése.
@szib: ez lehet, mert a keserűt, savanyút is imádom.:) egy időben minden főzelékbe ecetet és citromot raktam utólag, mert túl édesnek éreztem őket.:)
@Orltran:
Nem általánosítottam, természetesen sok jókedélyű, boldog ember van, akinek nem fontos, hogy vékonyabb legyen, mert jól érzi magát a bőrében.
De egészségügyi szempontból hátrányos a túlsúly.
@jet set:
A cukor azért káros, mert túlságosan finom szénhidrát, túl gyorsan felszívódik, így túlságosan megterheli pl. a hasnyálmirigyet és az érrendszert, mivel hirtelen emeli meg a vércukorszintet, jelentősen növelve pl. a cukorbetegség, a szív-és érrendszeri betegségek kialakulásának valószínűségét. A hirtelen megemelkedett vércukorszint a fehérvérsejtek mozgását lassítja, így gyengül az immunrendszer.
A szénnhidrátbevitel nagyon fontos, csak nem épp cukor formájában. Még a szénnhidrátellenesnek vélt paleo értend is csak annyit javasol, hogy a hivatalos ajánlásokban szereplő kb. 60% helyett legyen 40% a szénhidrátok aránya az összes táplálékon belül.
kerülni kell a zsíros ételeket, de semmit sem szabad megvonni magadtól, én azon vagyok. én mindig összegyűjtöm a használt olajat, gyűjtsétek ti is össze, és vigyétek el a kijelölt Mol töltőállomásra. jó dolog, hogy ne a lefolyóba öntsük…
@tmm: Tehát a gyereked csokit zabál orrba-szájba és értetlenül állsz, hogy miért nem eszik normális dolgokat.
De szerencsére van magyarázatod, amivel egyből felmented magadat: Nem tőled kapja.
Viszont Te vagy a szülő, te hozod a szabályokat.
Nálunk nincs csokizabálás, de egy évben 2x (mikulás-húsvét) raklap csoki kerül a házba.
Ilyenkor sima elkobzás van. Illetve volt eddig, mert most már „nagyfiú” (6éves) és ha az asztalán van sem eszi meg engedély nélkül.
Megkérdezi, megbeszéljük, hogy miből mennyi és érdekes módon betartja.
Vicces dolog a gombócartúr-has biztosan, főleg ha egy édes kis dagadt kölök mondja, de könyörgöm, lássunk már túl a saját butaságunkon, főleg ha nem a saját, hanem a sors által ránk bízott lény életét b@sszuk el.
@Ernoke: Igazad van, én is tök máshogy eszem, mint otthon tanultam. Nem is az a kérdés, hogy felnőttként változtatunk-e a gyerekkori szokásokon, hanem hogy van-e annyi eszem, hogy nem hagyom a gyerekemet csokitzabálni, vagy nincs.
A GYEREK szó ebben az esetben kiskorút jelent, és nem úgy gyereket, mint ami én vagyok 40 évesen az anyámnak.
Nem zabál csokit, hanem zabálna, ha engednénk. Ebből aztán veszekedés van, hiszen nem érti a gyerek, hogy egyszer lehet, máskor meg nem. Tudom, hogy én vagyok a köcsög, mert nem vágom pofán az anyósomat, mert kedves akar lenni a gyerekhez. Egyébként örülök neki, hogy mintaszülő vagy, de azért, mert a gyereked nem követeli a csokit, attól még nem biztos, hogy jogod van másokat elítélni. Én nagyon pontosam tudom, hogy miért nem szabad ennie, és megteszek mindent, hogy egészségesen éljen, de sajnos, találkozik emberekkel. Olyanokkal, akik csokival kínálják, ha nem vagyok ott, és olyanokkal, akik megpróbálják kiölni belőle a mozgás szeretetét (ez utóbbiakra az óvónénik a legjobb példák, sajnos, nekünk ez jutott, és tudom, hogy szemét apa vagyok, mert nem viszem más oviba, távol a barátaitól).
De, a hozzászólásom nem erről szólt. Arra írtam példának, hogy a kialakult szokásainknak az ég egy adta világon semmi, de semmi köze nincs ahhoz, amit a szüleinktől tanulunk. Ha így lenne, én már valószínűleg nem is élnék.
@tmm: Nem vagyok szuperszülő, nem tudom miből vontad le hogy ezt gondolom.
Viszont genyamód következetes vagyok az evésben, mondjuk pont 0 napos kora óta. És van csoki is, mi is a nagyszülőktől kapjuk, bár simán beszóltam korábban ha a mérték nagyban meghaladta az én általam gondoltakat. Egy átlagos IQ értékű ember megért egy kedves kérést.
Bp belvárosban lakunk, az ovinak nem volt udvara, napi 1x játszótér max 1 órára, plusz heti 1 tornaóra ( a játszótéri időben természetesen. így abból heti 4 lett csak), nem hinném, hogy ez a mozgás megszerettetésére lenne példa. És nem vittem el máshová, pedig utáltam, hanem minden délután a játszótéren últem, hetente 2-3x úszni hordtam és hétvégente megmutattam neki a városon kívüli létezést.
De 0-3 éves korig sok minden eldől, a mozgásszeretet is, és 3 éves kor után, ugyan sok energiával, de megőrizhető. Túl egyszerű dolgokat az ovira, a nagyszülőkre, orbán viktorra, vagy az amerikai gyíkemberekre fogni.
@tmm: Ne aggódj, az ő gyereke majd 20 éves kora előtt valamivel kezdi zabálni a csokit. Nálunk is így volt, mint náluk, azóta is megy a küzdelem a csokival, meg kb mindennel, ami majdnem tilos volt, amit meg ettünk, azt utálom. Ez utóbbiban a zsíros kaják is benne vannak a zöldségeken kívül.
@Orltran: A gyerekkori és a felnőttkori elhízás között van egy alapvető különbség: felnőttkorban „csak” a meglévő számú zsírsejt telítődik, a számuk állandó, míg a gyerekkori elhízás növeli a zsírsejtek számát, amely magasabb szám megmarad felnőttkorban.
És felnőttkorban vasakarattal hiába fogy le valaki, a zsírsejtek száma attól nem csökken, hanem csak ürül, és miután nagy a számuk, a visszahízás (raktározás) veszélye is ennek arányában sokkal nagyobb.
És nem tiltom a gyereket a csokiról, sőt a cukros üdítőktől, üres kalóriáktól sem, hanem egyszerűen nincs itthon, vannak bulik, ünnepnapok, amikor hozzájuthat, egyébként pedig eszébe sem jut, mert így van szoktatva.
20 éves kora után azt csinál magával, amit akar, hiszen felnőtt, már csak tanácsolhatok bármit (ha megkér rá).
De amíg gyerek, addig 100%-ban felelek érte.
Én világ életemben nagyon sovány voltam. Pedig nem ettem, hanem zabáltam a zsíros ételeket és a nagymamám sütötte kőttes kalácsokat. A lányaim szintén. 180 centi felett, 60 kilósan éldegélünk. Terhesség alatt felhíztam 20 kilót, hiába ettem szülés után, 2 hónap alatt visszaestem az eredeti súlyomra. Egész életemben azon tornáztattam az agyam, hogy hogyan lehetek egy kilóval több. Piszkafának lenni sem jobb, mint kövérnek. Hagytam a lányokat kicsinek kövérnek lenni. Örültem, hogy nem olyanok, mint én. Eljött a kamaszkori növési hullám és csak nőttek, de nem híztak egy dekát sem.
Ha valaki látná a lányomat csokit enni közületek, valószínűleg rosszul lenne. Nagy tábla (nagyon nagyról beszélek) Milka csoki 2 db együltő helyében. Pékségben dolgozik, napi szinten eszi az édes, szénhidrátban gazdag sütikéket. Az egész családunkban nem találni elhízott embert. Szóval genetika és nem nevelés, meg mozgás, meg diéta. Ezeket lehet jó pénzért eladni. Éljen az egészségipar.
@háténimmár: Én nem is mondom, hogy nem értek egyet, nálunk is hasonló a módszer, csak mikor a saját sütink után találkozik a gyerek más által készítettel, és csodálkozva mondja, hogy ez édes, akkor azért elgondolkodok, hogy nem lesz e ennek hosszú távon pont fordított hatása, mint amit szeretnénk.
@Dorinda41: vajon a testzsírszázalék mennyi lehet annál a 180 centis, 60 kg-os embernél, aki egész nap gyorsan felszívódó szénhidráton él?
És miért hisszük azt, hogy a nem elhízott, de teljesen helytelenül táplálkozó ember szervezete egészséges?
@háténimmár: A hozzászólásodból következtetek arra, hogy mintaszülőnek tartod magad. Egyetlen egy embert sem ismerek, aki képes éveken keresztül genyamód következetes lenni a gyerek étkeztetésében. Tudomásom van olyan szülőről, aki ezt megpróbálta, és kórházban kötöttek ki. És tudom, hogy én vagyok a hibás, mert dolgozom, és a gyerek óvodába jár, de tény, hogy napi 8 órát az óvónénikkel tölt, És bármit teszek, az óvónénik hatást gyakorolnak a gyerekre. Jár a gyerekj úszni, korcsolyázni, kipróbáltuk a síelést, járunk focizni, kosrtálabdázni, biciklizni. De az óvónénik leültetik, hogy rajzoljon, meg gyurmázzon, meg kreatívkodjon, de ő nem olyan. Azonnal szóvá tettük, hogy ne engribörcözzenek az oviban, mert az óvónéni visz be tabletet, és azon játszhatnak a gyerekek, mire kiderült, már rákattant a gyerek. Leszoktatni úgy sikerült, hogy hagytuk játszani, és megunta.
De igazából nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az eredeti postra írtam ellenpéldákat.
Minden gyereknek van személyisége, ami ráadásul változik, sőt még attól is függ, hogy mi a téma. A következetesség bejött a biztonsági övnél, a fogmosásnál, de a tévénél, vagy az evésnél már nem. Van aminél megérti, hogy szabályok vannak, van, aminél nem. Belétömni nem tudom a zöldségeket, sőt a csipszet sem. 5 és fél éves korára saját akarata van.