Ételfüggőség és ami mögötte van

Az ételfüggőség egyre gyakoribb már a világban és szinte biztos, hogy mindenkinek van valamilyen egyéb függősége, ami lehet zavaró és egészségtelen, de alig észrevehető, jelentéktelen vagy a szervezettünkre nem káros függőségek is. Legtöbben a drog okozta függőséget ismerik, mert ez olyan hatással van ránk, ami akár rövid idő alatt is kár tud okozni. Azonban létezik ételfüggőség is, ami észrevétlenül lesz része az életünknek és csak akkor döbbenünk rá, amikor már késő és szemmel látható eredménye van.

A legtöbb ételfüggőség gyerekkorban kezdődik. Már egy korábbi posztomban is kifejtettem, hogyan lehetünk kövérek gyerekkorunkban, de ez még csak a kezdet. A rossz neveltetés kihathat a jövőbeni életünkre is. Ha szerencsések vagyunk akkor kamaszkorunkra kinőhetjük, de, ha nem akkor a gyerekkori elhízásunk tovább fajulhat és felnőtt korunkra akár ételfüggők is lehetünk. De, hogy is néz ki ez a valóságban? Amikor a szüleink olyan ételeket adnak nekünk vagy hagynak kint az asztalon, ami mennyiségileg nem sok, de kalóriatartalma mégis magas, akkor kezdünk elhízni, mert ebből sokat meg tudunk enni és aránylag gyorsan is eszünk. Mielőtt észbe kapna egy gyerek vagy szülei máris túl ette magát.

A legnagyobb probléma általában a cukorral és a magas szénhidrát tartalmú ételekkel van, mert ugye nem sok ember van, akinek zöldség függősége lenne. Abból valahogy nem tudunk túl sokat enni. Viszont, ha túl sok cukros ételt eszünk gyerekkorunkba, akkor a nyelvünkön lévő ízlelőbimbók a túlzott cukros ízt fogják megszokni ugyan úgy, mint a só esetében. Ráadásul, a cukor elfedésére sót használunk, így az étel nem tűnik majd annyira édesnek, ezzel becsapva minket. Ez arra késztet majd, hogy a továbbiakban is ezeket az ízeket keressük, így alakul ki egyfajta gyengébb ételfüggőség és nem tudunk önszántunkból lemondani róla, mert így nőttünk fel. Ezt tartjuk helyes étkezésnek. Általában az ilyen emberek nem tudják elképzelni, hogy élhetnének cukros ételek nélkül. Azonban ez nagyon csalóka tud lenni. Valóba, ha boltban veszünk valamit abból nem tudjuk kivarázsolni a cukrot, így magunknak kell elkészíteni túlzott cukor használata nélkül vagy egyáltalán meg se kell cukrozni. Ha leszoknánk róla vagyis holnaptól nem rakunk semmibe se, akkor körülbelül egy hét alatt meg tudjuk szokni az ételek valódi ízét. Most biztos valaki azt mondja, hogy ez hülyeség, pedig nem. Feltehetném azt a kérdést, hogy miért eszik valaki cukrosan? Azért, mert ez azt ízt szokta meg. Ugyan úgy meg lehet szokni a natúr ízeket is. Aki sose próbálja meg, sosem fogja meg tudni. A táplálkozásunknak nem része a túlzott cukor fogyasztás és ezt nem én találtam ki, hanem egyszerűen a természetben nem található meg külön. A méz, amit lehetne hasonlítani hozzá, de még mindig kevesebb a kalóriája és sok benne a vitamin, ami a cukorról nem mondható el.

Nagyon jó példának érzem magam ebben a témában. Jómagam is mértékkel fogyasztók cukrozott ételeket, így saját magamon tapasztalom, hogy mennyire hozzá lehet szokni az ételek természetes ízéhez. Egy idő után el is lehet hagyni. Egy nagyon jó példát tudnék mondani erre: Adott egy étel, amibe mézet raktam és egy ismerősömmel ettük meg közössel. Számomra pont ideális volt, pont elég édes volt. Ő édes szájú volt, nem úgy, mint én és kijelentette, hogy számára nem elég édes az étel. Ekkora mit csinál az olyan ember, akinek nem elég édes? Még jobban megcukrozza!

Létezik azonban egy egészséges ételfüggőség is, ami mindenkiben megtalálható. Képzeljük el magunkat úgy, mint egy drogfüggőt. Valóban nem is állunk tőle messze, csak mi éppenséggel nem a kábítószer rabjai vagyunk, hanem az ételeké. A tudatalatti testünk a drogos, amit mi nem tudunk irányítani, egyszerűen csak egy dolgot tudunk tenni, hogy kielégítjük annak az igényeit. A testünk esetében az ő drogja az étel, amit állandó meg kell kapnia. Ha nem időben etetjük vagy teljesen rendszertelenül akkor elvonási tünetek léphetnek fel és nem fogja tudni, hogy a jövőben mire számítson tőlünk, ezért a biztonság kedvéért elkezdi raktározni a szénhidrátot, amit magunkhoz veszünk. Ezt hívják úgy, hogy „jaj, de alig eszek és mégis hízok!” vagy „Már a levegőtől is hízok!”. A másik véglet, hogy túl adagoljuk magunkat, ami egy kábítószerfüggőnél nem tanácsos, de ételek esetében ugye, automatikus hízást jelent, ha rossz ételekből viszünk be túl sokat. Az egyetlen járható út, az aranyközépút vagyis, mindig a megfelelő mennyiség és mindig a megfelelő kalóriatartalom.

Tapasztalataim szerint az ételfüggőség csak addig létezik, amíg valakitől nem kapsz szakszerű segítséget. A segítség gyakorlatilag csak abból áll, hogy rávilágítanak, hogyan tudnál egészségesebben és tudatosabban étkezni. A cél nem az, hogy végleg lemondj a finomságokról, hanem, hogy tudj nemet mondani akkor, amikor kell.